A konyhabútor hiányzó részei miatt csúszott a felújított nyaralónk átadása

Az akkori élettársammal még három éve találtuk ki, hogy némi fizetés kiegészítés érekében elkezdjük állandóan kiadni az örökégből ránk maradt két apartmanunkat a Balaton mellett. Korábban az egyik inkább házi nyaralónak számított, a másik pedig mivel az övé volt nem sok befolyásom volt a sorsa alakulása felé, de nemrég az asztalra csaptam és azt mondtam, hogy ezt a lehetőséget ki kell használjuk. Szerencsére nem süket fülekre találtam az ötletemmel, ugyanis ő is nagyon jól tudja, hogy az ingatlannál kevés értékállóbb üzleti ágazat létezik. Szerencsére az ő lakásukkal nem igazán kellett semmi komoly újítást elvégezni, bőven megvolt a szükséges felszereltsége a háznak, csupán néhány egyszerű praktikai szempontból fontos változtatást kellett meghozzunk. Úgy döntöttünk, hogy ennek a háznak a bevételeiből fogjuk majd fedezni az én ingatlan felújítási költségeit, ugyanis itt már több munka is volt az egyszerű ráncfelvarráson kívül.

Tudni kell, hogy a nyaraló még a családomé volt egészen a ’60-as évek óta. Amikor nagypapám meghalt nyilván apámra szállt, ő pedig idővel úgy döntött, hogy rám íratja át a házat, tekintve, hogy nem volt már kedve az egész életét a karbantartásával eltölteni. Ezt én száz százalékosan megértettem és nagy örömmel fogadtam el a ház tulajdonosi jogát. Elsőre persze még más lehetőségeket láttam meg a dologban, mint amit végül kihoztunk belőle. Amikor fiatalon rám szállt az épület birtoklási joga még csak annyit véltem ebből kiolvasni, hogy így legalább lesz hol bulizzunk nyaranta a haverokkal egy-két napig ha lemegyünk a Balatonra. Az üzleti véna csak jóval később bukkant elő, amikor már egy komolyabb kapcsolatban éltem és egyre jobban át kellett gondoljam, miből is szeretném fenntartani magamat és a hamarosan érkező családomat. Az ingatlan pedig mint tökéletes befektetés jobban hangzott mint a napi 14 óra gürizés. Úgy gondoltam, hogy ki kell használjuk, hogy mindkettőnknek van egy kiadható nyaralója, ezzel igen komoly potenciális tőkét megteremetve.

Amikor tehát nekiálltunk átépíteni a házat effektíve az eredeti ’60-as évekbeli épületet kellett atomjaira szednünk. Bár megvan a maga bája a korszak egyszerű nyaralóinak, én úgy gondoltam, hogy jobban örülnék annak ha a ház egy rendes, fiatalos, élettel teli hangulatot áraszt és nem pedig a régi idők balatoni nyarait juttatja az eszünkbe. Persze azokat az épületeket is nagyon szeretem, de sosem tudtam hosszú távon jól érezni magamat benne. Valamiért szükségem volt ezekre az újításokra. Szóval nekiálltunk csempézni, parkettázni és közben folyamatosan tervezgettük a következő lépést. Mivel a szakmám szerint kertész vagyok örömmel hoztam össze az udvarba egy igen elegáns virágokból és egyéb díszítő elemekből álló kompozíciót. Igyekeztem igen egyedire és a Balaton parthoz mérten szokatlanra venni a figurát. Szerencsére ez azt hiszem sikerült is. Alapvetően ez volt az első alkalom a karrierem során, hogy saját javamra kamatoztathattam a tudásomat, így különösen örültem a lehetőségnek, nem szerettem volna épp most nem kihasználni az egyetemen eltöltött időszakomat. Idővel aztán be kellett lássuk, hogy a kert azonnali terv szerinti megépítése túl sok pénzt vinne el a ház egyéb részeitől, így aztán inkább úgy terveztem meg, hogy  első adandó alkalommal tudjam majd folytatni. Szerencsére azóta ezen is elkezdtünk már melózni egyébként.

A belső tér ennélfogva a barátnőm feladata volt első sorban. Az egyik legkellemetlenebb történet is ehhez köthető. Történt ugyanis, hogy megrendeltük a konyhabútort és házhoz is szállították. Mikor pedig elkezdtük összerakni azon vettük észre magunkat, hogy valami nagyon nem stimmel. Ugyanis jó pár rajz tervrajz megnézegetése után kiderült, hogy a konyhabútor egyes elemei egy az egyben hiányoznak a csomagolásból. Nem volt ez egy túl jó hír, ugyanis már nagyon itt lett volna az ideje hogy végre kiadhassuk a házat és elkezdhessen pénzt visszahozni, ugyanis kissé elragadtattuk magunkat a munkálatok közben és többe költöttünk rá mint előzetesen terveztük és mint amennyit elsőre kellett volna. Ennyit a többlépcsős fejlesztésről… Szóval felhívtam másnap reggel a kiszállító céget, hogy itt bizony valami nem igazán van rendben ugyanis egy csomó alkatrészünk hiányzik. Az első válsz persze rögtön az volt, hogy az lehetetlen, nézzük meg újra rendesen a csomagolást, nem dobtuk-e esetleg ki vagy nem vettük észre az alkatrészeket tároló kis zacskókat. Bár tudtam, hogy ennek semmi értelme az ég egy adta világon, de belementem, hogy még egyszer átfutom a csomagolást, hátha mi nem voltunk elég körültekintőek. Nagy örömmel nyugtáztam, amikor kiderült, hogy valóban nem nálunk volt a probléma, a keresett konyhabútor elemek tényleg hiányoznak. Vissza is hívtam a céget, akik most már kénytelenek voltak napirendre tűzni az ügyünket. Pár órás telefonváltogatás után sikerült végre megegyeznünk, hogy lesznek olyan rendesek és elküldik a hiányzó elemeket… Bár több napot csúsztunk így az egész munkával, de legalább ott derengett már a fény az alagút végén és egyre közelebb kerültünk ahhoz a naphoz, amikor végre elkezdhetjük kiadni a lakást és ezáltal egy kis pénzt is látunk a befektetéseink után. Persze ekkor már tudtuk, hogy kicsit elkalibráltuk magunkat, de nem volt mit tenni, minthogy igyekeztünk a lehető legszűkebb határidőn belül végre „megnyitni”. Amikor végre megérkeztek a konyhabútor elemek szinte rekordidő alatt dobtuk össze a hiányzó részeket és azonnal mentünk is fel egy weboldalra, hogy leadhassuk a hirdetést a nyaralóról. Nem kellett sokat várnunk és el is kezdett megtelni a naptárunk. Szerencsére nagyon sokan kaptak a lehetőségen, hogy egy frissen felújított nyaralóban töltsék el a nyári vakációjukat. Ez nagy megkönnyebbülés volt, ugyanis azt jelezte, hogy ha télire is találunk egy funkciót, amivel meghirdethetjük a házat, akkor gond nélkül be fogjuk tudni hozni az árát belátható időn belül.

Így aztán úgy döntöttünk, hogy amint lesz rá elég befolyt pénzünk beépítünk egy szaunát is a házba ezzel biztosítva, hogy télire is legyen alkalmunk és ürügyünk kiadni azt. Szerencsére a két apartman együtt néhány hónap alatt összehozott annyi bevételt, hogy erre megteremtse számunkra a pénzügyi alapokat. Az azóta eltelt időben nagyon szépen elkezdte visszahozni az árát a két befektetésünk. Időközben össze is házasodtunk, sőt már úton van az első baba is, szóval örömmel kijelenthetem, hogy tényleg sikerült egy stabil anyagi hátteret létrehoznunk ezzel, ami már a családalapítást is megnyugtatóvá tette. Ha pedig (számításaink szerint jövő nyárra várható mindez) a két épület ára teljes mértékben visszajött és elkezdődik a pozitív mérleg kialakulása szeretnénk további ingatlanokat venni és azokat is hasonló módon kiépíteni. Ezek egyelőre nagyon távlati tervek csak, hiszen nem igazán tartunk még itt meg ugye itt a bébi is most egyelőre, de igyekszünk minél előbb belevágni a bővítésbe.