Betegség és az ablakszigetelés

Lakásból házba

Mint azt már korábban említettem, nemrég a férjemmel és a három gyerekünkkel családi házba költöztünk, mivel kinőttük az előző lakásunkat. Nem volt egyszerű a kezdet, hiszen a szobák elosztásával és a festéssel meggyűlt a bajunk, de azóta már eltelt jó néhány hónap és sikerült megszoknunk az új helyünket.

Az új környezet új kihívások elé is állított minket, nem voltunk hozzászokva ahhoz, hogy egy háznál sokkal több mindenre oda kell figyelnünk, mint egy lakásnál. Például ott van a tető. Aki lakásban lakik, sokszor bele se gondol, hogy az adott épületnek van teteje, amire olykor ráfér a felújítás, mert napi szinten csak azt tapasztalja, hogy a felette lakó Marika állandóan magas sarkú cipőt hord és lehallatszik a kopogása. Szerencsére olyan jó házat sikerült vennünk, ahol a tető kifogástalan állapotban van, így ha minden igaz az elkövetkezendő öt-tíz évben emiatt nem kell majd aggódnunk.

Persze ezen kívül még ezer apró dolog akadhat, pergő vakolat, egy tönkre ment vízcső, vagy csengő, és még sorolhatnám. Ezeket a dolgokat, ha az ember lakásban, vagy társasházban él, nem magának kell intéznie (legalábbis a legtöbb helyen), hanem fedezi a közös költség és a közös-képviselő intézi a felújítást.

Mindezeket természetesen számításba vettük, mikor a házvásárlás mellett döntöttünk, mivel úgy gondoltuk, hogy ennyi belefér azért cserébe, hogy nagyobb és privátabb élettéren tölthetjük a napjainkat. Egyelőre még minden rendben volt, nem fedeztünk fel semmilyen meghibásodást.

Tél, betegség

Világ életemben utáltam a telet és a hideg időt, mindig alig várom, hogy végre beköszöntsön a tavasz, a téli kabátokat elpakolhassam és ne kelljen reggelente húsz perccel hamarabb indulnom, mert jeget kell kaparni a kocsi szélvédőjéről.

Szerencsére sem én, sem a család nem túl beteges, mindig odafigyelek arra, hogy jól megerősítsem az immunrendszerüket a kellő vitaminbevitel biztosításával, ezért a telek nagy részét némi náthával ki szoktuk húzni.

Ez a február azonban más volt. Egyik reggel a lányom úgy ült le a reggeliző asztalhoz, hogy megállás nélkül tüsszögött, be volt rekedve és köhögött. Néztem is rá nagy szemekkel, hogy mégis merre járt mostanában és hogy sikerült ennyire megfáznia. Szegénynek végig kellett hallgatnia a leszidásomat arról, hogy biztos nem öltözik elég melegen, nem szedi a vitaminjait és lefogadom, hogy azért fázott meg, mert túl sokat andalogtak a barátjával kézen fogva a mínuszokban.

Persze nem tartott sokáig a haragom, be kellett látnom, hogy ez mindenkivel megeshet. Mondtam, hogy feküdjön vissza nyugodtan, addig főzök neki egy finom teát, ő pedig csak pihenjen és koncentráljon a gyógyulásra.

Amikor bementem a szobájába a teával és fölé hajoltam, hogy adjak a homlokára egy puszit, azt vettem, észre, hogy valahonnan nagyon jön a huzat. A lányom ágya az ablak alatt van és bizony nem tartott sokáig, míg összeraktam magamban, hogy biztos azért fázott meg, mert nem jó a szigetelés.

Az első komolyabb javítás

Hát igen, bármennyire is boldog voltam, bizony eljött az első komolyabb javítás ideje a házon. A nyílászárókat nem mi tettük be, már így vettük a házat, ezért ki tudja, hogy hány évesek, vagy akár évtizedesek már.

Arra sajnos nincs pénzünk egyelőre, hogy az összes ablakot kicseréltessük, szóval olyan megoldást kellett találnom, ami a meglévőkkel tud valamit kezdeni. Az egyik barátunk ajánlott egy céget, akik a már meglévő nyílászárókat szigetelik le, azt mondta, hogy nála is ők csinálták és csak ajánlani tudja. Már másnap fel is hívtam őket, gyorsan kijöttek és leszigetelték az összes ablakunkat és én is meg voltam velük elégedve.

Azt hiszem ezek után már senki nem fog lebetegedni a családban, főleg nem a házban lvő huzat miatt.